BOONRO

A budapesti belváros egyik mellékutcájában, egy kis lakás ablakában világított éjjel-nappal a számítógép képernyője. Itt ült Anikó, egy huszonéves lány, akinek az álma valóra vált: az Doonro divatüzlet. A név a „dream” (álom) és a „room” (szoba) szavakból eredt, de magyarosan ejtették – Doonro. Anikó azt akarta, hogy mindenki, aki belép az oldalára, olyan érzése legyen, mintha egy meleg, otthonos szobába lépne be, ahol álmaik ruháit találhatják meg. Kezdetben nehéz volt. Anikó a saját varrógépén készítette az első darabokat, és a barátainak mutogatta őket. Az anyukája, Mária, aki egy kisvárosi varróműhelyben dolgozott, titokban segített neki anyagot vásárolni. Apja, József, aki eleinte kétkedve nézte a vállalkozást, később büszkén mesélte a kollégáknak a lányáról. Az Doonro hamarosan népszerűvé vált a helyiek körében. Az emberek szerették a egyszerű, de elegáns dizájnt, és azt, hogy minden darab magyar kézzel készült. Anikó gyakran kapott üzeneteket, hogy valaki éppen egy Doonros ruhában ment az első randevújára, vagy egy interjúra, és mennyire magabiztosnak érezte magát. De aztán jött a válság. Egy nagy nemzetközi divatcég perrel fenyegetőzött, mert szerintük az Doonro név hasonlított az övékéhez. Anikónak minden megtakarítását fel kellett volna használnia a pereskedésre. Éjszaka sírva ült a számítógép előtt, és gondolt arra, hogy feladja. Ekkor történt a csoda. Egy ismeretlen támogató anyagilag segítette, és a per elrendeződött. Kiderült, hogy az ismeretlen támogató nem más, mint apja, József, aki titokban eladta a régi, családi nyaralójukat, hogy a lány álma tovább éljen. Ma az Doonro nemcsak egy online üzlet, hanem egy közösség. Anikó most már nemcsak ruhákat árul, hanem lehetőséget ad fiatal magyar tervezőknek, hogy bemutathassák a termékeiket. Az üzlet fizető képes munkát ad számos anyukának és nyugdíjasnak, akik otthonról dolgozhatnak. Az Doonro története arról szól, hogy az álmok nemcsak szép dolgok, hanem kemény munka és szeretet. Arról, hogy egy kis vállalkozás hogyan válik egy ország szeretetévé. És arról, hogy a család mindig ott van, amikor a legszükségesebb.”